Június volt, a szerelem hava, a nyár hajnala. Ünnepeltük halhatatlan szerelmünket. Ez az a hónap, amikor már mindent lehet a természetben, ha nincsenek túl sokan körülötted. Felidézni az emlékeket, előhívni a rejtett képzeletet. Ismét elővarázsolni az ezüsttel átszőtt éjeket. Álombéli Szerelem-karnevál, melyben nyelvemen éreztem kedvesem nedvtől átitatott péniszét. A teraszon feküdtünk, és élveztük a lemenő Nap utolsó sugarait, a koktélokat, a pihenést. A hátára fektettem, és a testemmel testápolót kentem szét rajta. Éreztem az illatát, testének melegét és csak kényeztettem tovább. A szerelme ott lebegett bennem, ami semmihez sem volt hasonlítható. Ettől csak szomjasabb és éhesebb lettem, és feléledt bennem a vágy, hogy újra nyelvemen érezzem... De testem sajgó sebként követelte a gyógyító dárdát, így hát lassan beleültem. Keményen hasított belém a pénisze, utat törve magának. Makkja forrón simogatott, ahogy ki-be mozgott bennem. Tekintetünk összefonódott, és már-már kiszakított a valóságból. Hüvelyem megfeszült, éreztem, hogy elindul bennem a gyönyör. Abban a pár percben, mintha nem csak a testünk, de a lelkünk is szeretkezett volna. Olyan magasságokban jártunk, ahol a madarak szárnyalnak. Együtt.
A tartalom megtekintéséhez
regisztráció és előfizetés szükséges!
A tartalom megtekintéséhez
regisztráció és előfizetés szükséges!