Azon a kellemetlen esős délutánon semmi másra nem vágytam, mint hazaérni végre és venni egy forró fürdőt. Talán -- gondoltam -- ma a kedves is korán hazaér. Már úgy vágytam az érintését. Napok óta csak a munka és a rohanás, szinte semmi időnk nem jutott egymásra. A fürdőkádba merülve épp lehunytam a szemem, amikor valaki becsapta a bejárati ajtót. "Ki az?!", kérdeztem. Feldúlva lépett kedvesem a fürdőbe. Láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Ilyenkor jobb őt nem kérdezni: majd ha akarja, elmondja magától. "Gyere, bújj ide mellém, megnyugtatlak", mondtam. Tétova mozdulatokkal kezdett vetkőzni, és bemászott mellém a kádba. "Elfáradtam", mondta. "Semmihez sincs kedvem!" Kértem, hogy forduljon nekem háttal, hogy megmasszírozhassam. "Lazíts édes, bízd rám magad!", búgtam a fülébe, és gyengéd mozdulatokkal kezdtem gyúrni a nyakát és a vállát. Ettől szemmel láthatólag kezdett visszatérni belé az élet. Az elmúlt napokban felgyülemlett hiány lassan, de ellenállhatatlanul átvette kezeim irányítását. Benne is a vágy motoszkálhatott csak, mert egyből megérezte. Hirtelen felém fordult, és megcsókolt. "Kívánlak", súgta, én pedig nem tudtam elrejteni mosolyomat. Hála istennek nem úsztam meg ennyivel! Már folytatta is tovább a nyakamon, és meg sem állt: forró csókjaival borította el az egész testem. Közben megölelt, magára húzott, és velem együtt hátradőlt. Éreztem kemény farkát a már teljesen felhevült puncimhoz nyomódni, ahogy éreztem azt is, hogy már semmi sem állhat vágyaink beteljesülésének útjába: mintha egy időzített bomba közeledett volna a robbanáshoz bennünk. Szűk kádunk ellenére hamar megtaláltuk a helyzethez illő megfelelő pózt. Beleborzongtam, ahogy belém hatolt. Mióta vártam már erre!...
A tartalom megtekintéséhez
regisztráció és előfizetés szükséges!
A tartalom megtekintéséhez
regisztráció és előfizetés szükséges!