Néha csak úgy, minden apropó nélkül meglepjük egymást egy-egy apró ajándékkal, virággal. Azon az estén egy csokorral állított haza a kedvesem, én pedig egy úszónadrággal leptem meg. Jót nevettünk ezen a véletlen egybeesésen, és boldog, önfeledt csókolózásba kezdtünk, hogy a valódi ajándékot is kicsomagoljuk. Gyorsan kerültek le a ruhadarabok mindkettőnkről. Semmivel sem törődtünk, csak azzal, hogy végre egymás karjaiban legyünk. Kandúrom érzéki nyelvével nyalta ajkaimat, és olyan mélyen nyomakodott a számba, amilyen mélyen csak lehetett, hogy érzékeltesse, mit akar velem tenni perceken belül. Aztán eltávolodott tőlem, és csak nevetett. Nevetés közben felkapott, hogy az ágyra helyezzen. Aznap számtalan módon lettünk egymáséi, de a legjobban hátulról élveztem. Hát az valami mennyei volt! Átkarolt, és magához szorított. Oltalmazó karjai alatt csitította szenvedésem, melyet az egyre jobban kielégülni akaró testem gerjesztett. A fülembe lágy dallamként búgott kedvenc zeném: kedvesem lihegése és vágya szavakba öntve. Ettől az egyvelegtől általában elvesztem az eszem, és kitör belőlem a várva várt szenvedély, mely elmossa gondolataimat is, és ettől még pluszban a testem is libabőrös lesz.
A tartalom megtekintéséhez
regisztráció és előfizetés szükséges!
A tartalom megtekintéséhez
regisztráció és előfizetés szükséges!